Tillig 01333 kat.sz. Samba Express Limitált, 500 db-os kiadás, 382-es sorszámú készlet
És íme egy unikum. A Tillig azon kevés limitált készletének az egyike, ami valójában komoly értéket képvisel, hiszen egy érdekes, elektromos megoldást alkalmaz, de erről kicsit később...
A kis V36-osból és a bordó Donnerbüchsen és "Steuerbüchse" kocsikból álló szerelvényt Samba Express néven csomagolja a gyártó, de a név és a modellek kapcsolata ennél a pontnál be is fejeződik. Miért?
Kicsit utána kutattam az elnevezésnek. A DR és részben a DB vasútjait ismerő fórumtársak is csak a mozdony eredetéig jutottak. Az mindenesetre megállapítást nyert, hogy az alapjában Wehrmacht Lok-nak épült, tolatószolgálati és rendezőpályaudvari kismozdony, a maga 360 lóerős teljesítményével nem csak a vonatrendezések alkalmával, hanem egyes, mellékvonali fordákban is helyt tudott állni. Ennek érdekében kapta meg a vezérállás tetejére, utólag épített, üvegszálas kitekintőfülkét. De a mozdonyról bővebben a V36-osokat tárgyaló fejezetekben essen szó.
Addig keresgéltem, míg rátaláltam erre az eredeti fotóra, ahol a gép pályaszáma csupán 3-mal tér el a modellétől. A fotót az ITT olvasható fórumról szereztem, aminek nem más a címe, mint a "Trix V36-os, ami több, mint csak egy tolatómozdony". Eltekintve a Trix más méretarányt érintő témájától, nagyon hasznos információkat lehet megtudni a modellezett vonatról. De a Fürth - Cadolzburg között közlekedő vonatról nem említi, hogy Samba Express lenne. Elképzelhető, hogy ez egy utólagos, vasútbaráti névadás. A gyakran 10 kocsival közlekedő szerelvény hétvégeken kirándulóvonatként funkcionált az '50-es években.
De beszéljünk a modell mivoltáról.
A mozdony a már megszokott Zeuke/Bttb szerszám alapján készült, belső megoldásait tekintve semmilyen újdonság nincs, csupán a kisebb, sérülékenyebb és hangosabb "kocka" motor hajtja. Annyiban módosult a kaszni gyártása, hogy ennél a változatnál ki is vágják a tetőt és felkerül a kitekintő fülke. Információim szerint az ilyen magasított vezérállásnál a vezető egy emelvényen állt, az összes szabályzó meghosszabbított mechanikai megoldással volt elérhető.
A kocsik. A német egységesített vasúti rendszer következménye volt az egy kaptafára gyártott, kisforgalmú, mellékvonali, vagy kiránduló szerelvények személyszállítási igényeit kiszolgáló, 1-2-3 osztályú ún. Donnerbüchsen platformkocsik alkalmazása. Ebben a szerelvényben csak 2. osztályú kocsik vannak, de pl. a Roco H0-ás készlete már vegyes osztályokat is modellez. A termes kocsikon volt 2 db. WC is, melyek a "katedrálüveges" ablak mögött vannak, jelenlétükre a leömlő csonkok is utalnak.
A Tillig igényes témaválasztását dicséri a minőségi feliratozás, a csak egy kocsin található iránytábla, részletgazdag szitázása.
Mindhárom kocsi egyedi pályaszámot kapott és eredetiségére utalhat, hogy a más gyártók által megfestett modellek is viselik ezt a számot.
A Donnerbüchsen kocsi már a Zeuke időszakból is ismert lehet, erre vonatkozóan információk a személykocsikkal foglalkozó fejezetben ITT találhatók.
Remekül nyomon követhető a modell fejlődése a még elnagyolt Zeuke kinézettől egészen a képen is látható, aprólékos Tillig kidolgozottságig.
A kocsikon minden felirat konzekvensen követi az egyediséget és bőséges információkat kaphatunk a Nürnberg-i állomásításról, a méretekről, stb.
És még a szegecsekkel sincs gond. A típusnál megszokott az akkumulátor láda, a korábban említett két toalett kiömlőcsonk és a Reko vagonoknál is visszaköszönő dinamóhajtás. Természetesen a kocsik mind fémkerekűek és rövidkapcsolós mechanikával szereltek.
És lassan elérkezünk a szerelvény csúcspontjához, a Pwif paklikocsihoz. A Donnerbüchsen-ekből összeállított vonatokban általában a sima Pwi kocsik voltak jellemzők, de az ilyen mellékvonalakon kicsit többre volt szükség.
Ezek ingavonatok voltak, azaz ahogyan be volt fogatolva a gép, úgy járt ide-oda a szerelvény, hisz a kis, sok esetben csak egyvágányos szakaszokon még arra sem volt lehetőség, hogy a végpontokon körbejárja a vonatát a mozdony. Ezért szükségessé vált egy vezérlő funkcióval ellátott poggyászkocsi rendszeresítése. Mivel a V36-os mozdonyok távvezérelhetősége megoldott volt, így eljött a "Steuerbüchse" ideje.
A kocsi 3/4-e a megszokott csomagszállítási funkcióval bír, míg a fennmaradó hely kapott egy szolgálati toalettet, illetve egy vezérlő állást.
A kisebb méretre talán azért volt szükség, mert a viszonylat nem eredményezett annyi extra csomagot, hogy indokolt lett volna a hagyományos Pwi kocsi használata.
A modell kidolgozottsága példaértékű. Szintén rövidkapcsolós mechanika, gyönyörű festés és feliratok.
Egyedüli hátránya, hogy a csomagtérajtó nem nyitható, pedig rá férhetett volna. A kapaszkodók és apró alkatrészek mind külön felszerelhetők.
És utoljára hagytam a vezérlőfej "arcát". Ez mindent elárul. 3 fényszórós világítása tolt menetben sárgás-fehéren világít, míg a vörös zárfények ellenkező irányban csak az alsó két lámpaimitáción jelennek meg. A biztos működéshez nem a félig izolált kerekekkel szedik az áramot, hanem az egy tengelyen levő, mindkét kerék, külön-külön felveszi a sínszálakból az áramot, ennek érdekében minden karima mögött egy-egy érintkező lapka szorul a kerék belső oldalára. Apró hátránya, hogy ez a minimális rugóerő mind a négy kereket fékezi, ezáltal a vonat végére besorolt kocsi kedvezőtlenül lassítja a teljes szerelvényt, pályahibás kanyarokban néhol még túlzottan meg is feszíti a köztes kocsikat.
Mindent összevetve, egy nagyon hangulatos kis vonat került a gyűjteménybe.
Külön köszönet érte Dr. Kollin Feri bácsinak.