MÁV 61 55 19-91 305-2  Avmz DWA        TT-Modell  ex-Krüger TT

Elég sokáig mostohán kezeltem a gördülő állományt, mert a mozdonyokra fókuszáltam. A szisztematikus vontatmány-gyűjtemény alakítgatása során azonban figyelni kezdtem a valósan használható szerelvény összeállításokra. Ezen törekvésem első fecskéje a most következő "trojka".

Néhány szóban az eredetiről: Kovács György kollégám felvételén szemügyre vehető ez a Dunakeszin gyártott, nagysebességű személykocsi, mely meghatározó eleme a hazai IC és EC forgalomnak. A 19-91-esek első osztályú, fülkés kocsik, a DWA licenszeként a Dunakeszi Járműjavítóban készültek, 1997-ben és 1998-ban, összesen 15 db-ot gyártottak belőlük. Korszerű, légkondicionált, automatikus ajtózárású, magas kényelmi fokozatú, 200 km/h-ás sebességre alkalmas járművek.

A modell egy igen érdekes "vegyesházasság" eredménye. Létezett egykoron egy Krüger TT elnevezésű firma, akiknél nagyon szép, főleg német vonatkozású, kisebb szériás vagonokat lehetett rendelni. Pontosan nem ismerem az okát, de a gyártás átkerült Szt-Pétervárra, ahol Szvetlana asszony koordinálja az ügyeket. Krüger úr természetesen Németországból egyengeti a piaci részvételt. Valamely csodás okból kifolyólag a MÁV színei is felkerültek az igen széles palettára és ennek köszönhetően már évek óta gyártásban van két féle DWA kocsi az 1. és a 2. osztályú kivitel. Mivel a cég, akinek idő közben - elmésen - TT-Modell-re módosult a neve, széles körben gyártja ezeket az Eurofima által is finanszírozott kocsikat, ezért kézenfekvőnek tűnt a magyar változat piacra dobása. Gondolván arra, hogy ezek a vagonok biztosan átjárnak a környező, jóval nagyobb TT vásárlói réteggel rendelkező országokba is.

Idei (2008-as) újdonság, hogy a két kocsi mellé kihozták a WRbumz jelölésű, étkező kocsit is. Ezt majd a trojka végén mutatom be.

Érdekesen vegyes érzelmeket vált ki a modell kézbe vétele. Egyfelől annyira jó, hogy van mit a MÁV Taurus mögé kapcsolni. Jó, hogy modern, pontos színezésű, mérethelyes kocsit használhatunk a "kortárs" vasútmodellezésünkben. Szépen fut, fém kerekei vannak, rövidkapcsolós kinematikája van, bár itt már ügyeskednünk kell, hogy a kuplung befogó mindig jó szinten legyen, ugyanis könnyen lecsúszhat. A tamponozás is rendben van, nagyon részletgazdag, olvasható minden jelölés. Hát akkor mi a gond?

Nézzük a képeket! Minden felületi elem festett. Nincs ráragasztott, fröccsöntött korlát, mélyedés, stb. Ezzel szemben külön elem a tető, ragasztott szellőzőkkel. Külön elem az oldalfal és egy másik a szoknya. Ez utóbbinak már jóval elnagyoltabb a felülete.

És külön elem a forgóváz, ami viszont minden elismerést megérdemel. Az ajtónyitók, az iránytábla (bocsánat, a Hamburg-Altona - Budapest viszonylat behatárol...), a szellőzőrács mind, mind nyomott, szitázott. Ebben a méretben ez nem is gond, a festékek éles kontúrúak, ezért nem is zavarnak igazán. Sokkal inkább zavaró a tető szellőzőinek sorjázatlansága, a tetőelem néhol pontatlan felfekvése és bizony a gyárilag otthagyott újlenyomatok. Ezek a kocsik még régi, berliner kapcsolót kaptak, de már ott a NEM foglalat, ezért cserélhető új kuplungra.

A kocsibelső olyannyira kidolgozott, hogy látszanak a fülkeajtók, az ülések, viszont illúzióromboló a belső elválasztó falként funkcionáló fólián azok a kör alakú rajzolatok, amik valószínűleg a gyártási technológiából fakadnak.

Ha szemügyre vesszük az alvázat, akkor már sokkal inkább visszaköszön az a jó kis, oroszos igénytelenség, ami a nem látható, műanyagfelületekre jellemző. Egyrészt az alkalmazott műanyag sem az az igazi. Látszik a felületen, hogy jóval "zsírosabb" anyag, mint mondjuk a Tillig által használt. Az alvázi elemek fröccs negatívja sem eléggé cizellált, ezért egy kicsit durvábbnak tűnik a felület. De legalább van, kellően strukturált, üzemben meg nem látszik.

Minden kocsi azonos forgóvázat kap, ezért fordulhat elő, hogy négy generátora is lehet egy vagonnak. A középpontosan tükrözött forgóváz-maszk mintázat ezt eredményezi. Költséghatékony és annyira apróság, hogy nem köt bele senki. Csak én....

A forgóváz csapolása atombiztos, és jól fordul, nem akad az ívekben és minden sallangtól mentes, tehát jó futású.

A modell beszerzésének érdekessége, hogy a hazai kereskedelemben kicsit mostohán szerepel, holott van "felkent" képviselete a Deák Modellsport személyében, de náluk eddig csak horribilis áron láttam azt a pár, ráadásul átfestett változatot. A börzés kapcsolataim között van, aki foglalkozik vele, de nagyon rapszodikus az ellátása.

Ezért arra gondoltam, hogy közvetlenül felveszem a kapcsolatot az orosz képviselettel, pontosabban Szvetlana asszonnyal. Készségesen válaszolt és sikerült megbeszélnünk, hogy kint Leuna-ban, az éves, rendes TT vásáron ott lesz és tőle át tudom venni a vagonokat.

Így is történt, gördülékenyen ment az ügylet és azóta rajtam kívül még páran boldog tulajdonosai lettek ezeknek a - na jó, lássuk be - szép modelleknek.