Br 250 245-8 Deutsche Reichsbahn

Az előző oldalon taglalt 112-es színvariánsa ez a mozdony. Ha felütjük bármelyik a Bttb sorozataival foglalkozó írást, honlapot, akkor mindenhol a 112-es gép köszön vissza és nagyon ritkán futunk bele ebbe a narancsvörös példányba. A hivatalos gyűjteményi katalógusokban ennek a verziónak, a fehér csík nélküli változatát találjuk. Kivételt képez talán Klettner Roland gyűjtőtárs példánya.

Nagyon sok negatív kritika érte ezt a modellt, de én megpróbálom inkább a pozitívumokat kiemelni.

Mindenképp említésre méltó, hogy a mélybordó szín mellett helyett kapott az inkább Orientrot színvilághoz hasonlító, narancsos festés. És emellett külön pályaszámot is kaphatott. Kidolgozottságát tekintve megfelel az 1991-es felhozatalnak. Ugyanis az ebben az évben kiadott, nagyalakú Berliner TT Bahnen katalógusban jelent meg először. Nagyon részletes zsámoly rámák és vezérállás környezet jellemzi. A fényei előre menetben fehéren, izzó által, zárfénynek pedig piros LED segítségével világít. A fényvezetést bonyolult plexiidomok egymásba fonódásával érték el.

Sajnos akkoriban még nem volt gyártásban az új koncepció, miszerint a zsámolyokkal már nem fordulnak el a kotrók és ütközőgerendák, ezért a kissé otromba mechanikai kiképzés egy csöppet rontja az amúgy tetszetős mozdony összképét.

A zsámolyok részletessége végigfut a teljes alváz szerelvényeken. A feliratok minősége már a későbbi időket idézi. Minden tűéles és jól olvasható.

Még a homokoló vezetékek is kivehetők, sőt a féktuskókat összekötő rudazat is megvan, melyek erősen hiányoznak a Br211/242-es gépekről.

Ha a tetőszerelvényeket nézzük, akkor itt már az igényesebb pantográffal találkozunk, mely ezen a modellen talán még egyszer sem volt kinyitva, mert megmozgatásakor kicsit lepergett a festék.

Ha tovább "sétálunk" a tetőn, akkor először a leggyengébb pontot, a nagyfeszültségű vezetékimitációt tartó, szigetelő babákat vesszük észre. Sajnos itt is van egy letört darab, ami viszont könnyen orvosolható. A kép központjában látható négyzetes szellőzőrács elfordításával tudjuk bontani a kasznit az alváztól.

A főkapcsoló a megszokott alkatrészből, de mégis igényes kidolgozást sejtet. A kettős légtartály itt is szerepet kapot, hisz ennek oldalirányú mozgatásával tudjuk váltani a felsővezetékes üzemet. Mégiscsak elegánsabb megoldás, mintsem egy batár csavar kivezetése a tetőre.

És végül borítsuk meg a drágát. Az oly sokat emlegetett, silány hajtás lényege, a két pár gumigyűrűt alkalmazó, egyetlen hajtott zsámoly. Az áramfelvételben az összes kerék részt vesz, de az erőt csak ez a két pár adja át a síneknek.

Ezen hiányosságai ellenére egy kimagaslóan jó állapotú mozdony került a gyűjteménybe - ismételten köszönve a német aukciós oldalnak.