BR 86 721 Deutsche Bundesbahn  Ep. III. Tillig  kat.sz.: 02171

Mégsem zárom a sorozatot, hisz az elmúlt egy évben tovább formálódott a gyűjtemény és szerencsére adódott rá lehetőség, hogy megérkezzen egy teljesen átdolgozott, most már tisztán Tillig konstrukciójú modell. Ráadásul ebből is a DB-s változat, ami tökéletesen beleillik a tematizált profilba.

Hallottam már jót is, rosszat is a modellről, ezért éppen időszerű volt, hogy górcső alá kerüljön a helyes, jó arányokkal rendelkező mozdony.

A nagyvasúti eredetiről csak pár szóban annyit, hogy az 1928-1943-ig gyártott mindenes mozdonyból 385 (!) példány került a nyugati országrészbe a második világégést követően. Összesen gyártottak belőle 775 db-ot. A selejtezésük már 1945-ben megkezdődött és meg sem állt 1972-ig.

 

 

A modell a 2008-as katalógusban mutatta meg új formavilágát. Az átdolgozás főként a hajtást, a rudazatot, a Heusinger-művet és a futókerekek környezetét érintette. A korszerű műanyagtechnológiának köszönhetően az apró rudazat alkatrészek élethűek, filigrának, bár nem terehelhetőek. A mozdonytest öntvényén sok minden nem változott, de azon is látszik, hogy felújított szerszámmal készül.

 

 

A küllős kerekek új szerszámban készülnek, ezáltal jóval finomabbak az áttörések, látszik, hogy jobb anyagból készülnek, mint elődei. Szembetűnő már az első szemléléskor a 2. és 3. csatolt kerekek fölötti, széles áramszedő lemez. A feladat túlnyomó részét csak ezen a területen látják el, ezért bizonyos esetekben bajos lehet a folyamatos áramszedés.

Ezen a mozdonyon még csak egy ablak található a védház oldalán, viszont az idei modellévre már kijött a Tillig a második ablakos változattal is.

 

 

Az orr felőli részen megnyugvással konstatáljuk, hogy a világítást is teljesen átdolgozták. Eltűnt a korábbi fényvezetős-fekete csöves megoldás, a füstkamrában elhelyezett LED fényét az ütközőgerendába integrált műanyag fényvezető idomok juttatják el a finom vonalú kandeláberekig. Szép, finom munka a műanyagból gyártott hengerház is.

 

 

Csak a rend kedvéért: a másik oldal. Aszimmetrikusan kidolgozott szerelvények, segédüzemi berendezések.

 

 

A mozdony fara. Mivel a gép mindkét irányban képes volt vontatni, így a modell is teljes funkciót kapott a másik végen is. Irányváltó a sárga (nem fehér) LED és bizony elgondolkodik az ember, hogy a harmadik fényszóró vezetékimitációja és helye vajon milyen további lehetőségeket rejt magában...

A piros festék szórása amolyan gyári koszolásként hat a baloldali létra környékén - lehet, hogy ezért volt leértékelve a modell...

 

 

Az erős sárga fény kicsit furcsának tűnik, de mégis fényévekkel jobb eredmény, mint az izzó és fényvezető kombinációja.

 

 

Csak mert hogy olyan szépre sikeredett, időzzünk még egy kicsit a Heusinger-mű rudazatánál. Az anyagában festett fémrúdfejek csak ilyen közelről mutatják meg az öntésből fakadó sorjáikat, de ez elenyésző. A hengerfejekre a védőtubusok csak állómodell esetén szerelhetők fel a kiegészítőcsomagból.

 

ű

 

A meglehetősen sok műanyag alkatrész következtében a modell tömege drasztikusan csökkent a korábbi változatokhoz képest. Ezért az áramszedés kicsit bizonytalanná vált és a korábbi sínrendszeren, illetve bizonytalan illesztésű váltókörzetben sajnos a mozdony minduntalan elakad. És bizony ez a lecsökkent vonótömeg a vontatható tengelyszám csökkenésével is együtt járt. Egyes modellezők terepasztalán az emelkedők már komoly kihívást jelentenek az amúgy csak egy pár tapadógyűrűvel felszerelt modellnek.

 

 

Alulról. Egyébként példásan kidolgozott alváz, oldalt mozgó kerekek és kurz kinematikák mindkét végen.

 

 

Bár kisebb motor került bele, mégis a lendtömeg és a kiegészítő alkatrészek miatt a konyha nem lett kidolgozva, hisz a hajtás fekete borítása uralja a belső teret.

 

 

Már a berliner érában feltűnt ez a kecses apróság. A mozdonyharang már a kezdetekkor esztergál rézből készült.

 

 

Szép tiszta munka a kasztni. Csupán a gőzdómból hiányzik a csavar, ami korábbi változatokat összetartotta.

 

 

Az igazán kecses, jó fazonú középmozdony szinte minden vonat elé befogható, ami a III.-IV. korszakokban járta a német vaspályákat. A helyi teherforgalom mellett ingajáratokon és települések közti, helyi érdekű közlekedésben is részt vett.

A modell az apróbb hibák ellenére nagyon jól sikerült, gyönyörű ékköve a szériának és a gyűjteménynek.