BR 119 120-4 U-boat DR Bttb

   

A Br 118-asra rímelő nagymozdonyról rm40-től és ferike405-től idéznék az NDK-s vasúttal foglalkozó fórumról:

"A dízelmozdonyok fejlesztője a Babelsberg-i VEB Lokomotivbau Karl Marx volt. Ezt profilírozták át 1976-ban autódaruk gyártójává. Ekkorra már a V180 család gyártása befejeződött, ugye ennek utódja a 119-es. Az akkor fejlesztés alatt lévő V100(ost) sorozatgyártása pedig átkerült a hennigsdorfi LEW Hans Beimler-hez. Ez utóbbi üzemben készültek amúgy a HÉV MX(A) motorvonatai és még ma létezik, előbb az AEG, később az Adtranz, jelenleg pedig a Bombardier fontos üzeme. (Igaz ennek nem kis részben politikai okai vannak, számos nyugatnémet gyárat zártak be közben míg e kelet-német gyárat megtartani igyekeztek.)

A kinézettel nem is volt baj, és a motor is jó lett volna, ha nem román "acélból" készült volna. A gépek, többet álltak a műhelyben, mint vonali szolgálatban. Annyira rosszak voltak, hogy Saalfeld-Probstzella vonalon, megint elővették a BR 95-ös gőzmozdonyokat és még évekig azokkal bonyolították le a vonatforgalmat. Először az 1980-as évek közepén váltak a mozdonyok használhatóvá igazan, mikor a DR saját gyártmányú motorokat épített bele.  AZ U-boat elnevezést a kerek hajóablakok és a hosszú forma miatt kapta.

Egyébként az első 3db 119-est, felig a szabadban, egy akkor épülő gyárcsarnokban szerelték össze a bukaresti 'Augusztus 23-ika' mozdonygárban. A karosszéria lemezei feszítés nélkül lettek összehegesztve, amitől horpadás szerű foltok voltak a gép oldalán. Ezt a képet láthatjuk a Tillig 2007/2008-as katalógusában is."

De ejtsünk szót a modellről is.

Sajnos a BTTB egyik utolsó és talán legspórolósabban kivitelezett mozdonya. Sok mechanikai hibával és egy rossz hajtással azért mégis megállja a helyét a gyűjteményben. Nekem személy szerint nagyon tetszik, ráadásul a belső javítások mellett (törött ómega) a korábbi gyűjtő fel sem ragasztotta a kiegészítő fékcsöveket és munkahengereket, melyek makulátlan rendben megvoltak a dobozában. Ez volt az első modell, amelynek irányváltós fő- és zárfényei voltak, vegyesen izzók és LED-ek alkalmazásával.

Mechanikai hiányosságai közül talán a legfeltűnőbb, hogy csak az egyik zsámoly hajtott, ráadásul csak két tengelyen.

Ez a kép a próbaasztalomon készült egy belga NoHab társaságában. A hajtáson később változtattak, de az elforduló kotró egészen a 2007-es beígért ráncfelvarrásig így maradt, ezért a Tillig modelljei is ezt a megoldást alkalmazzák.