Resica
Júniusban forgattuk a Kupét Resicán. Kicsit vacak idő volt, elég nehéz volt jó felvételeket készítenem, de jutott arra is egy kis időm, hogy fotózzak a városban, valamint a szabadtéri mozdonymúzeumban.
Ez utóbbi azért volt érdekes, mert a resicai gépgyárban számos olyan mozdony épült, melyek szoros rokonságban állnak a német vasúton, ezáltal a TT-s terepasztalokon is futó gőzmasinákkal.
Resica nagyon hosszan elterülő város, ipartelepe összeolvadt a "történelmi" belvárossal, illetve a Csau-blokkos lakónegyeddel. A térkép középpontjában a gépgyár látható, a bal oldalra eső városrész a modernebb terület, majd északra további lakónegyedek terülnek el.
A fenti térképen valahol a piros pötty magasságában szeli ketté a várost ez a gyönyörű csillepálya, amivel egykoron a bányaterületből szállították a nyersanyagot a feldolgozás helyére. Érdekes keveréke az építészeti stílusoknak...
Sajnos az ipari környezet minden részletében rátelepült a városra.
A központi tér, ami akár Taps tér is lehetne. Számomra meglepő és izgalmas újdonság volt, hogy a román nagyvárosokban ekkora területeket jelöltek ki annak idején a pártvezér dicsőítésére összeterelt lakosságnak.
A Hotel Semenic. Ahol mintegy 151 leiért találtunk szobát. Már kívülről a szocialista retro huhogott felénk...
Gayer Marci kollégám épp az épület leghangosabb objektumába invitál. A liftajtó egyenesen büntetőleg hatott a dobhártyánknak.
A szobabelső egyik eleme az ágy és környezete. Az olvasólámpa nem égett, de nem is erőltettem, mert a vezeték javítása már valamire utal...
A szoba központi helyén egy helyre kis fésülködő asztal és tükör áll.
A tv sarok és az az erkélyajtó, amin még bezárt állapotban is bejöttek a szúnyogok. Gőzöm nincs, hogy hajnalban honnan kerültek elő a vérszívók...
Az erkélyajtó tövében...
Nézzük a fürdőt. Csempeművészet és a mindenfelé spriccelő zuhanyrózsa.
Valaki talán lefejelte a porcelán papírtartót.
Az erkélyen kinézve ez volt az első műtárgy, ami felkeltette a figyelmünket. Okos ötlet, mert az ötödikről is látom, hogy mennyivel hagyhatom majd el az ojektumot...
De legyünk vasútbarátok! A tizenx emeletes tömbök között üdítő színfolt a MÁV szabványépület. Resica állomása komoly forgalmat bonyolít le. Sajnos a CFR kalauza még a rendszerváltás előtti reflexekkel viszonyult a forgatásunkhoz, ezért jó kis utasriportok hiúsultak meg.
Tárolóvágányon az éjszakai gyors. A hálókocsi felőli végen a sín a gépgyár felé folytatodik. Különösebb forgalom arra már nincs.
Az utcai forgalom is tartogat érdekességeket. Számos busztípus mellett a villamosok is tarkán képviseltetik magukat.
Kilátás a várost átszelő folyóra.
A központban ilyen lakótömbökben élnek az emberek. Igazi, balkáni igénytelenség.
A város másik végén a szabadtéri mozdonymúzeum várja a látogatót.
Keskeny nyomközű bányamozdony. Hivatalosan nem ez viselte az 1-es számot, de állapota miatt ő került a főbejárathoz.
Első blikkre a BR80-asra emlékeztet ez a kis háromtengelyes. Persze a behatóbb vizsgálat sok különbséget tár fel.
A parképítészek nagyot akartak alkotni, így gyakorlatilag fotózhatatlanná vált szinte minden mozdony. Kár.
Ez a CFR 150-es szintén ismerős mozdony. Nekem a német 50/52-es sorozatra hasonlít, így a mi 520-asunk is rokona lehet.
Sajnos az ilyen hosszú, szerkocsis mozdonyt már pláne nem lehet fotózni a helyre kis buxusok miatt, ezért a több aspektus.
Közelről a Wagner-féle füstterelő.
Az izgalmas tengelyelrendezésű 142-es. Szép mozdony, elegáns megjelenésű.
A CFR 50-es sorozatú mozdonya valahol a német 57-esekre hasonlít.
Egy aspektus a kotró mögül nézve...
A 29-es sorozat pedig engem a BR56 családra emlékeztet.
És végül egy hangulatos zárókép a fekete vas és az örökzöldek harmonikus együtteséről.
A Resicáról forgatott filmet reményeim szerint valamikor október-novemberben vetíti a Duna TV a Kupé műsorában.