|
Kevés összeállítási leírást készítettem eddig, most is az
Indóház 2014. április számában megjelenő, rövid összefoglaló apropója adta
az ötletet, hogy e felületen bővebben megmutassam egy ilyen filigrán
tereptárgy összerakását.
Egy ilyen "lépésről-lépésre" bemutató nem szentírás. Mindenki
úgy épít modelleket, ahogy a saját ízlése tartja, akinek viszont megadatik,
hogy akár képpel, akár videóval szemlétethesse a munkafolyamatot, az
igyekszik valamit adni a modellező társadalomnak. Írom le mindezt azért,
mert hiába jóakarat, a segítőkészség, azért akadnak "na azért azt nem úgy
kell ám!" hangvételű reakciók az etikusságáról nem igazán ismert
fórumfelületen.
Na de csapjunk a vasak közé!
A cikk Lézerkard és faragasztó címmel jelent meg, ami csupán
szójáték, kiindulva abból, hogy a lézeres kivágó és felületalakító
technológiának köszönhetően ma már ilyen finomságú modelleket, maketteket
kaphatunk a szaküzletekben. A lézervágás egyik kimagasló előnye, hogy olcsó
alapanyagra, szegecsszámlálói minőségben képes reprodukálni a valóságot. És
ebben az esetben szó szerint kell értenünk, hiszen az acélhíd főtartóin
minden szegecset megszámolhatunk.
A Noch 62910-es cikkszámú építőkészlete a szomszédos
méretekben bevált alapmodell „tétésített” változata, egy csaknem 14
centiméteres, mellékvonali acélhíd összerakását teszi lehetővé. Viszonylag
egyszerű dolgunk van, mert a „lapraszerelt” elemek mellé kapunk egy
speciális ragasztót, ami voltaképpen a jól ismert, fehér faipari ragasztó,
csak ebben az esetben a tubus tartalma négy perc alatt szárad. Szükségünk
van továbbá egy éles szikére, a modellezéshez használt körömreszelőre, egy
finom csipeszre és a ragasztó felhordásához egy fogpiszkálóra. Valamint
három óra szabadidőre.
Ez a látvány fogad bennünket, ha kipakolunk a dobozból. A
kartonelemek anyagában festettek, a felületstruktúra lézerrel lett
kialakítva, ettől az eltérő tónus. A vágási szélek nem égettek, minőségi
munka. A pillérek használatra kész purhab-öntvények.
A mellékelt leírás lépésről, lépésre végigvezet bennünket az
építés folyamatán. Kis zavart okozhat, hogy az első két alkatrész panel
betűjelzése tévesen van feltüntetve a segédletben. De ettől függetlenül a
pontos rajzok tálcán kínálják a megoldást.
Az egyes elemeket óvatosan, szikével válasszuk le a keretről.
Érdemes mindig csak annyit előkészítenünk, amennyivel dolgozunk éppen,
nehogy a filigrán alkatrészek a szőnyegen végezzék.
A fogpiszkáló hegyével kis pontokon felhordjuk a ragasztót.
Gyorsan kell dolgoznunk, mert hamar köt, hiszen az sem jó, ha a sokáig
nedves ragasztó eláztatja a kartonelemeket.
A ragasztó 4 perc alatt köt, ezért tempósan kell dolgoznunk.
Az elemeken nincs sorja, a csupán náhány helyen található rögzítő fül, ami a
keretben tartja az alkatrészt, a kis reszelővel hatékonyan eltávolítható. A
főtartó váza hamar összeállt, most a híd járófelülete következik. Mindig
ügyeljünk a leírásban jelölt irányára a szegecselt felületeknek.
A precíz vágásnak köszönhetően minden elem pontosan
illeszkedik, így a csupán pontozott ragasztózás után enyhén összepréselve,
pár perc alatt rögzülnek az elemek.
Célszerű a kész hídtestet fejjel lefelé összenyomni, így a
nagyobb felület szépen felfekszik a munkaasztalunkra és nem sérül a vékony
kereszttartós szerkezet.
Nem kell sokat várnunk, a főtartók külső oldalára máris
rákerülnek a szegecsimitációs, vékonyabb kartonlapok. Elég csak pár ponton
ragasztózni, majd egy lapos felületen enyhén összepréselni azokat.
Használjunk inkább egy simára gyalult-csiszolt lécdarabot, hogy ne
sérüljenek a kiálló részek!
Persze figyeljünk a keresztmerevítők irányára is.:-)
Az összepréselésnél óhatatlanul kitüremkedik a ragasztó, ami
egyébként áttetszőre szárad és a szike hegyével gond nélkül leszedhető a
sarkokból.
Már körvonalazódik a végeredmény. A lézerrel mart felület
szépen érvényesül a híd főtartóin.
A legvékonyabb alkatrész a hídkorlát. Lehetőség szerint
precíziós szikét, vagy zsilettpengét használjunk a rögzítőpontok
átvágásához!
Centinként pöttyözve ragaszthatjuk fel a korlátot. Itt sem
probléma a felesleg, később könnyedén lejön. FIGYELEM! Ne hígtsuk a
ragasztót! Ha folyósabb, akkor felpuhítja a kartont, tönkreteszi azt.
Az utolsó mozzanatok egyike a járdalapok felragasztása. Apró
bosszúság, hogy a felső acélelem azonosító felirata a kész hídon is látszik.
Végül a szegecselt saroklemezek kerülnek fel minden kötéshez.
Egy-egy pötty ragasztóval és hegyes csipesszel pontos munkát végezhetünk.
Ügyeljünk a kis elemek sokféleségére, amit a leírás itt helyesen különböztet
meg!
Kevés időnk van a pontos beigazításra, mert a ragasztó
kíméletlenül köt 4 perc alatt.
Az oldalsó sarokvasak slicceltek, pontosan odaillenek a
kereszttartók alá. A kitüremkedő ragasztó itt sem probléma.
Íme a lézer és a faragasztó együttes eredménye. Már csak a
hídzsanérok imitációja és a talpraállítás van hátra.
A kész acélhíd a keményhab pillérekre helyezve beépíthető a
hegyi pályába. Természetesen a kőpillérek tetszés szerint vághatók, hogy az
adott terepviszonyokhoz kellően illeszkedjenek.
Az elkészült műtárgyat nem kell lefestenünk, esetleg
koszolással tehetjük élethűbbé. A mellékelt ragasztó erős kötéssel fogja
össze az alkatrészeket, így stabil és megbízható elemévé válhat a hidunk
hegyi pályánknak.
A Noch 62910-es cikkszámú építőkészlete nem olcsó, hiszen
8900 ft-ért szerezhetjük be a szakkereskedésekben, viszont igazán élethű és
részletgazdag elemmel bővíthetjük terepasztalunkat.
|
