Mátravasút 2008.
Szoros családi kötődésem van a Mátrához. Apai vonalon Gyöngyösről származunk, ezért sokszor töltöttem gyerekkori nyaraimat nagymamámnál.
Később derült ki számomra, hogy nagymamán testvére, Rábel Mihály volt a Mátravasút egykori főmérnöke. Az ő irányításával épült ki a ma is működő Gyöngyös - Mátrafüred és Gyöngyös - Lajosháza vonal.
Talán 27 évvel ezelőtt, egy nyári táborozás során indultunk neki az aljnövényzettel benőtt, egykori erdei vasút, akkor még fellelhető romjain, valamerre Mátraszentimre felé...
Most 2008-ban, az őszi szünetben rávettem családomat, hogy tartsanak velem a majd' 30 éves emlékek felidézésében...
Stílusosan kezdjük a vasútnál. A Vámosgyörknél leágazó szárnyvonal megalázóan alacsony kihasználtságú ingavonata, a maga 3 kocsis Bhv szerelvényével még mindig túlmutat pl. a Cegléd - Nyíregyháza, egykocsis kiállításán.
A 1372-es Szili unottan pendlizik a két végpont között.
A szebb napokat is megélt egységmozdony és a tipikusan hazai vontatmánya.
De nézzük is nyomban a pár száz méterre beljebb levő kisvasút, sokkal barátságosabb üzemét. Ezeken a képeken már Mátrafüreden vagyunk, ahol az Erdei Vasút Mk48-asa éppen körbejárja az egykocsis vonatát.
Ne feledjük, hogy október 31-ét írunk, másnap Mindenszentek és errefelé az összes temető a kisvasút mentén található, ezért csökkentett és szüneteltetett üzem volt ezen a pár napon.
A Lajosháza irányába eltervezett kirándulást a november 1-ei szünnapra tettük, így nyugodtan lehetett fotózni és bogarászni a vasút mentén. Tegyük hozzá, hogy ez a vonal csak szeptemberig üzemel.
Gyöngyössolymos fölött járunk, a Cserkő megállónál. Itt van a még ma is üzemelő Cserkőbánya, ahonnan most már gumikerekűek hordják a kitermelt alapozó anyagot. Egykoron a kisvasút feladata volt a zúzott kő elszállítása, mint ahogy az egész egri, püspökségi birtokot behálózó vonalakon a kitermelt faanyag szállítása is.
Mindkét irányba szemet gyönyörködtető az őszi táj és a vasút összhangja.
Ahol már közelebb húzódnak egymáshoz a hegyoldalak és a nyomvonal bekerül a patak mellé...
... ott hírtelen elénk tárul az egykori őrlőmű, még megmaradt korpusza. Ki tudja, hogy milyen sors vár erre az ipari műemlékre? Még emlékszem, amikor ezen az állomáson 3 vágány is volt. Mára csak a felújított, megerősített, "fővonali" sínpár halad át az üzemen, egyértelműsítve, hogy itt bizony nincs leszállás...
A zúzott kő ezeken kis kiömlő nyílásokon került a csillékbe. A vágánynak már nyoma sincs, talán az egykori váltókörzetben lelhetnénk fel néhány sínszálat.
Az épület az enyészeté. Turisztikai jelentősége nincs, aki hirtelen támadt ötletből Lajosházára kíván "kikocsikázni", az megteheti a viszonylag jó minőségű földúton, mint ahogy erre példát is láttam, amolyan hobby-terepjárósok személyében. A volt üzem bárminemű hasznosítása szinte kizárt, bár találtam előrelépésre utaló nyomokat, de erről majd kicsit később.
A cirill betűs "üzemi konyha" felirat inkább egy díszlet része lehet...
...különösképpen, hogy a csarnok belseje más üzemi jellegre utal.
Az őrlőmű környékén a természet az úr.
A jól jelölt turistautak gyönyörű helyeken vezetnek végig, de sajnos az idő itt sem kíméli a műtárgyakat. Hol van az a régi lelkesedés, amikor a természetjárók akár közös erővel rendbe raktak egy-egy elhasználódott hidat?
A fák között megbúvó szelvény is az egykoron virágzó, erdei életet, az erdőből tisztességgel megélők mindennapjait juttatja eszünkbe - ki tudja még meddig.
A patak ezen a szakaszon tőszomszédságban van a töltéssel. A tavaszi áradások komoly veszélyt jelentenek az alépítményre nézve, ezért itt egy kicsit tájidegennek hat a robusztus betontám, de érthető. Ha ezzel a vonallal tervek vannak, akkor nem szabad, hogy a víz legyen az úr.
A víz sodrását gyengítendő, még helyükön vannak a korábban telepített "hullámtörők", illetve néhol a patak medre is ki lett kotorva, hogy több vizet legyen képes átengedni. Ennek köszönhetően akad olyan szakasz, ahol igazán kellemeset lehet fürödni, a nagy nyári hőségben.
Közeledve Lajosháza felé, még egy-egy régi átereszben is érdemes valami izgalmasat keresni.
Lajosháza. Egykori táborközpont, "csurdítóhely"és a XX. század korai ifjainak kedvelt kirándulóhelye. Kár, hogy a puccos terepjárókkal ide közlekedő klientúra érdekében és kedvére kicsinosított, hajdani erdészház csak a kerítésein belül követi a kort. A körülötte elhelyezkedő padok, asztalok, szalonnasütők mind, mind az enyészeté. Nincs gazdájuk, kezelőjük. Hát nem zavarja a látvány a tisztelt urbánus, műúri közönséget?
Biztos nem zavarja... Mert ha igen, akkor kivágná még a maradék fát is. Még így a természet, téli elpilledése előtti pillanatokban is csodás ez a táj.
Persze a vandált nem zavarja semmi. Magyar ember így mulat... Pedig mennyire ésszerű lenne, ha az állomás "felvételi épülete" az eredeti funkcióját is elláthatná: mondjuk jegyet lehetne venni a vonatra, lenne képeslapos, netán emléktárgyas... a Lajtán túl a merchandising fogalma mindenhova beépülhet, tisztes mellékjövedelmet generálva a vasútnak. És akkor nem kellene egy 4 tagú családnak, kutyával egy 3 km-es szakaszon 1500 ft-ot kifizetni a kisvonatra. Megjegyzem, szívesen tettem, mert ezzel is támogatni kell egy erdei vasutat.
Pár évre bezárták a lajosházai vonalat. Ha jól tudom, 2007 óta ismét üzemel, ezt bizonyítja a mindennapi használatra felfrissített "körte" is. A vas átdobása szabad préda... csak azt nem tudom, hogy ki és milyen gyakran őrzi ezeket az alkatrészeket. Félő, hogy tavaszra ezek a fémtárgyak is valahol ott kötnek ki, ahová az apám sírjának vaskerítését hordták el a "tisztes, norvég betelepülők".
A jelenlegi vonal végpontja. Emlékeim szerint itt sűrű csalitos volt, ahova befutott ugyan a sín, de csak a talpfák vezettek mélyen az erdőbe, sejtetve a hajdani fakitermelés legkézenfekvőbb módját. Ma egy kitisztított írtás jelezte a régi nyomvonal folytatását.
És csak ezután következett a meglepetés: az elveszettnek hitt vasút hírtelen előkerült. Vagy legalább is a szándék a továbbvezetésre. Ahogy az egyik fára kitűzött tábla is jelezte, ez építési terület. Pár helyi kirándulótól megtudtam, hogy a régi nyomvonalon megtörtént az alépítmény alapozása. Kivágták az elburjánzott aljnövényzetet, megoldották a vízelvezetést.
Most még csak kocsiútnak tűnik, de bizony ez a vasút töltése! Ez az egykori nyomvonal. Kevésbé vadregényes, mint mondjuk Nagybörzsöny, de így is csodálatos. Most már "csak" a talpfákat és a sínszálakat kell lerakni és mehet a vonat. Talán megéljük, hogy itt vonat megy majd Galyatetőig...
Emlékszem még, amikor az erdő mélyén, beroskadt faszerkezettel, torzóként égnek meredő kőlábakkal találtunk rá egykori műtárgyakra. A modern vasútépítők stabil hidat ácsoltak, amin már csak a vágányt kell átvezetni.
A töltés mellett szabályos időközönként már ki van ásva a fenti állomások elektromos ellátását biztosító villanyvezeték tartóoszlopainak helye.
Azért akadnak hírmondók az elmúlásból is. Egy, a funkcióját nem feltáró épület egy helyes fenyőliget mögött...
...vele átellenben egy - talán valamikori - utasváró, vagy gazdasági épület romjai.
Belakott funkciójukat mi sem bizonyítja jobban, mint egy ásott, épített kút az erdő mélyén.
De haladjunk tovább. A hamar érkező alkonyt az óraállításnak köszönhetjük, ezért csak a Karos hídi tisztásig merészkedünk.
Itt is új műtárgy bizonyítja, hogy hamarosan az Mk48-as dízelfüstje fogja itt is terhelni a környezetet.
Innen a sárga jelzés mentén Lajosházáig lehet visszajutni. Ha nem zuhogott volna az eső, akkor még élveztem is volna a sétát a természet boltívei alatt.
Persze az időnk - jó őszi hangulatnak megfelelően - hozta az áprilisi formát, így a rövid zivatar után akár a nap is süthetett - volna, ha nem megy le. Azért a patak mindig hálás fotótéma...
...mint itt is, ahol azért készült a fotó, hogy itthon is el tudjak azon elmélkedni, hogy vajon miért is kell védett erdőket kipusztítania a tűzifát gyűjtögető, norvég kisebbségnek, amikor egy-egy patak mentén, a tavaszi hordalék, évről évre nagyobb akadályokat emel. Erdészet nincs, önkéntes meg pláne. Akkor innen tessen elhordani a tűzre valót! Nem kivágni, hanem szépen összekötegelni, ahogy a Vasorrú is tette annak idején. De tudom, hogy ez már túl magasan van, távol a falutól, ahova már munkás feljutni, nem beszélve a járulékos munkákról...
Ősz.
A természet is hidat emel.
Színek és ormok, a természet jóvoltából...
...nameg az ember kezétől. A Mátra ezen vidéke nem mentes az óriások harapásától. A solymosi kő itt tradicionális építőanyag és kiváló útalap.
Levél
Szeder
Szőlő - Farkasmály