Leuna-ban jártunk

2008. szeptember 6-7

AKTT Ausstellung

Végre megadatott, hogy eljussak egy igazi TT jamboree-ra. Aki nem ismerné a kifejezést, annak segítek, hogy értse: az egykori cserkészmozgalomra volt jellemző, hogy nagy, össznépi összejöveteleket tartottak, ahol az azonos gondolkodású fiatalok és vezetőik együtt érezték jól magukat. Nos iTT is ez történt. Mivel Németország keleti felében óriási kultusza van a tabletop méretnek, ezért az igazi nagy dolgokat ott érdemes keresni.

Leuna vérbeli, NDK-s iparváros. Olajfinomító, gázgyár, vegyipar, barnaszén, minden, ami egy gazdaságnak szükséges. A Leuna Werke mozdonyait és tehervagonjait több TT méretű modellről és készletből ismerhetjük. Meghatározó szerepe volt a béketömb iparának, de - mint ahogy a látottak is bizonyítják - a mai német gazdaságnak is.

De ne is toporogjunk a gazdaságföldrajzi tényeknél, hiszen a vasútmodellezőt maga a buli érdekli leginkább.

Az útra egy 9 fős csapat alakult, akik mind, egytől, egyig TT gyűjtők, átépítők és megszállottak. Két autóval mentünk és rendkívül gazdaságosan sikerült kihozni az utat.

Jöjjenek a képek!

A csapatunk: Peti, Tamás, Gábor és Gyuri.

Logisztikai kérdés volt, hogy 400 km-enként legyen LPG-s kút. Megoldottuk.

Büszke, magyar TT-s legények: Presitz Peti és Kruppi Tibi

Peti, aki cicához szokott, hamar megtalálta a közös hangot (labdát) egy prágai "elemes" ebbel...

A szálláson azonnal az ágyhoz siettünk, mert tudtuk, hogy vannak rejtett kincsek. Kismoni Gabi egy Barbie fésűvel gyarapította gyűjteményét. (sokat fogja használni...)

Az ámerikai konyhában Csaba azonosítja a papírokat, míg Tamás azt nézi, hogy hova tegyük a kapukat, hisz ekkora hodályban még focizni is lehetne.

Az emlékezetes vacsora, amikor is knédlit rendeltünk egy igazi, szerb vendéglőben. Látható a tányéron a kaja? Nos ez hamisítatlan délszláv étek. Lett is belőle baj...

Peti már latolgatja a befogadóképességét, mialatt lent a konyhában okos terv (is) főtt ellenünk...

Pincér barátunk elmondta, hogy járt már Budapesten és a Balatonon. Jó tanuló volt, ugyanis lazán duplán számolta a fogyasztásunkat. Szerencsére "csak" 7-en mentünk le fizetni, így nagynak tűnt a közegellenállásunk...

A hajnali Prágából ennyi jutott: Tatra-k találkozása...

A nap ébredése már úton talált minket.

Hamar elhagytuk Csehországot és reggel 9 fele már a Lipcse környéki iparvidéken jártunk. Az unalmas körítéseket nem favorizáló olvasók kedvéért itt kicsit bővebben fejtem ki úti élményeimet, erősen koncentrálva a Leuna-i eseményekre...

Külszíni barnaszénbányászat és vegyipar. Hát nem az alpesi tájakra áhítozók álma... De mindenképp gondolatébresztő azon modellezők száméra, akik a fotómaratásban és a lézervágásban érdekeltek. Ki ne álmodozna egy igazán élethű ipari területre a terepasztalán. Ha már van Leuna Werke-s készletünk, akkor legyen autentikus környezete. Íme ez a külszíni kitermelő apparát. Látványos és részletgazdag. Kicsit a Wild-Wild West pókjára emlékeztet.

Eltévedtünk volna? Nem, ez csupán egy vidámpark.

És végre feltűnt a tábla, amin már ismerős városnevet olvashattunk. Iparvárosi jellegét már a piktogramm is sugallja. Nem csalódtunk.

Szép kilátással haladtunk tovább. Ugyancsak izgalmas terepasztali téma. A német modellezők zöme alkalmazza asztalán a szövevényes csövekkel és tartályokkal tarkított finomítókat, gázgyárakat. Szerencsére a"modellért" nem kell ilyen messzire menni, hisz Százhalombatta közel van. (Pesthez képest...)

Ha már TT buli, akkor biztosan odataláljunk. Nem bízták a véletlenre, az autópályáról lehajtva, tudtuk a jó irányt.

Hamisítatlan. Nem? A szocreál építészet remeke, azzal a különbséggel, hogy ezeket azóta, ott felújították.

Éppen futóverseny volt, úgyhogy jó nagyot kerültünk a városban.

A "kultúr". Leuna kulturális központja. Az igazi TT rajongó már a zászlókból tudja, hogy mi várhat rá odabent...

Az 5 eurós beléptetés után jobbra ez a látvány fogadott: Modellbahnshop Sebnitz pavilonja. A jobbszélen csoportosulók a Tillig alkatrészasztalán böngésznek, példás türelemmel és mindenki hiánytalanul kifizette a markában tartogatott apróságokat.

Balra egy klubasztal mutatta meg, hogy mit is tud ez a méret. Gyors szemlélődésünk során hamar feltűnt a digitális vezérlés és az, hogy a nagy terület ebben a méretben is hasznos lehet, hisz szép hosszú vonatok és elegáns ívek voltak a pályán.

Impozáns látványt nyújtottak a hosszú szerelvények, az igazi keleti hangulatú vasútüzem jól érvényesült a tágas rendezőpályaudvaron.

Különösen a retró hangulatú Trabi-vonat vonzotta oda a keleti nosztalgia, azaz az Ostalgie bódult fanatikusait.

A rendező AKTT sonder modelljei. Aktuális darab az előtérben látható 4 tg-es tartálykocsi. Minden klubtag kapott egy ilyet a belépője mellé. Sajnos itthonról még sokan idegenkednek egy-egy külföldi modellező-klubtagságtól, hiszen az éves 70-100 euro-s tagdíj egyszerre és előre történő kifizetése ellenérzéseket vált ki. Pedig ennek ott, kint már kultúrája és történelme van. Bizakodó vagyok, hogy pár éven belül áttörjük mi is ezt a korlátot és bátrak leszünk tagokká válni.

Három szinten zajlott a kápráztatás. Az alagsorban egy kisebb szobában voltak használt apróságok. Többek között itt sikerült az egyik árusnál kerek 50 euro-ért egy PECO fordítókorongot beszerezni. A földszinten két teremben és az előtérben voltak asztalok. A kép a nagyobbik börzeszoba egyik árusát mutatja. Minőségi használtmodellek, átlátható rendszerben és nagyon elfogadható árakon. Lenne mit tanulnunk...

Ugyan ezen szobában kisebb asztalokon mutatták be az érdekesebb elektronikai megoldásokat. Itt a Noch hangközpontjának bemutatóját hallhattuk, láthattuk. A két hangszóróból a vonat térbeli mozgásának megfelelően hallható a mozdonyzaj.

Látni és látszani elv az összes méretben... Az SMD LED technológia hihetetlen lehetőséget tár a modellezők elé. Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy ilyen apró részletekre ügyelhessünk. Mára már valódi fényszórók születnek, ami lehetőséget még a digitális technika is tovább cizellál.

A Kittler Modellbau speciális átépítései. Vastag pénztárca dukál hozzá. Magyar szemmel nézve irigylésre méltó, hogy a németeknél van fizetőképes kereslet az ilyen nüanszokra is. Másrészt az is tény, hogy a német mozdonyipar nagyon sokarcú, rengeteg gépvariáns született és az már csak hab a tortán, hogy mindezt már TT méretben is követni tudják.

Zsebasztal. Feltételezem, hogy a falra akasztva nem üzemel...

Egy ügyes kezű modellező átépítései és festései a német, osztrák vasúthoz. Sajnos a kavalkádban nem jutott időm feljegyezni a műhely elérhetőségét, de egy gyors képet sikerült lőni. Láthatóan a Bttb és Tillig alapmodelleiből készülnek az átépítések. Ismét csak sóhajtani lehet, mert a készletet látva rádöbbenünk, hogy a német modellező hihetetlen sokszínű világot építhet, már akkor, ha csak hazai témában gondolkodik.

Az Art&Modell finom réz és fa alkatrészei, élő bemutatóval. A cég munkatársai rendre valamilyen élő show-t mutatnak be az éppen aktuális, TT-s összejövetelen. Egy évvel korábban, Meiningen-ben egy hosszú modulasztalt mutattak be a saját feljavító készleteikkel, egyedi alkatrészeikkel.

Vitrinükben megcsodálhattuk a honlapjukról már igen jól ismert "slágertermékeket": a láncos árudarut, a maratott, réz korlátokat és a felépítmény kiegészítőket.

A nagyterembe lépve ez a látvány fogadott. A fő attrakció természetesen a legnagyobb gyártó, a Tillig volt. Sok ember volt, mégis mindenki hozzáfért a portékákhoz. A kép bal sarkában a Bttb korábbi igazgatójának saját vállalkozása mutatta be apróságait: átépítéseket, egyedi modelleket. Jobbra az ugyancsak átépítő Modist standja látszik, mellette, képen kívül volt az ex-Krüger, újabban TT-Modell néven futó, orosz gyártó, akinél már három változatban lehet MÁV festésű Avmz, Bvmz és étkező kocsikat beszerezni.

A Tillig asztala egyszerű volt, de mindent megmutatott. A digitális vezérlésnek köszönhetően viszonylag sok vonat mozgott rajta, a láthatóan szűkösebb méret ellenére.

Bátor mutatvány, hogy térdmagasságban van az asztal széle, mindennemű korlát nélkül. Érdekes, hogy senkinek nem jutott eszébe akár egy konténert is elemelni a tájból... Friss modelleket láthatunk az asztalon: a BR52-es Reko az aktuális Silberlinge-ket húzza, a nyári újdonságnak számító BR203-as R&L-es jelzésű, örök darab vegyes tehervonatával érkezik. És a jobb szélen a kék-fehér festésű Bimdzf vezérlős IC húz be az alagútba.

A BR52-es Reko változata a nálunk is jól ismert 520-as rokona. A Tillig és más átépítő cégek szinte minden stációját érintették a mozdonytípusnak, így a hagyományos 52-es mellett a teljesen szürke hadimozdonyt, az új fülkés szerkocsit és még az osztrák ÖBB-s 52-est is megcsodálhattuk. Itt egy hamisítatlan NDK-s szcenárióban gördül át egy útátjárón.

-

A vitrinek kínálatában is bőséggel lehetett gyönyörködni. Nagy gyártó lévén, mindig sok újdonságot lehet a látogató elé tárni, még akkor is, ha azok utána hónapokig nem kaphatók egy boltban sem. De legalább mindig van miből választani...

Sokak kedvence a II. világégés során alkalmazott harci járművek és a vasút együttes modellezése. Egyik legismertebb gyártó a WK2mm teljes palettáját is megcsodálhattuk. Az eredeti, gyári alapmodellekből ügyes kezek és szerszámok készítenek izgalmas választékot a militarista lelkületű gyűjtőknek.

Ügyeltek a rosszemlékű, önkényuralmi jelképek stilizálására is

Ritka dolog egyszerre ennyi TT méretű harckocsit megfigyelni.

Jól nézne ki egy V. korszakos, mai terepasztal egyik sarkában...:-)

Variációk egy IFA-ra... A Modelltech cég fő profilja a már kb. 40 éve gyártott W50-es modell variálása.

Mások meg papírból hajtogatják buszaikat és teherautóikat. Haszongépjárműben igazán kielégítő választék uralkodik a TT-s piacon. Viszont a személyautóknál nagyon siralmas a helyzet...

A JAGO standja, dekoratív munkatársával. A Jatt romjain feléledő kisszériás cég többek között a hazai, Deák modellépítő műhely Szili-jeit, Kandó-it és számos, német múzeummozdonyát is forgalmazza - természetesen horrorisztikus áron. A legolcsóbb modell alig volt 300 euro alatt, az áramvonalas 01-es kb. 450 euro-t kóstált.  A kedves és csinos hölgynek köszönhetek egy kiegészítő készletet az E18-asomhoz.

A Kühn standja egyszerű, de sokat mondó. Frau Anett Kühn már a mosolyával sok rajongót vonzott a céghez. Bár itt hamar elfordult a kamerától, de a vásárlóktól nem. A Kühn rendkívül jó ritmusérzékkel egyre jobb helyzetbe kerül a nagy Tillig által uralt piacon. (a Tillig standja a hátam mögött van éppen). Minőségi és nagyon olcsó termékeivel komoly gondolatokat ébreszthet Hans-Jürgen Tillig fejében. Torsten Kühn cége idén több, a Tillig által is gyártott modell változatával lépett piacra és már nyilt titokként kezeli a szakma, hogy talán jövőre egy teljesen új sínrendszerrel tör be az 1:120-asok világába. Hát meglárjuk.

Az idei nyalánkságok: a Silberlinge és Rotlinge kocsik és vezérlők. Ők a IV. korszakot, míg a Tillig a III. korszakot célozta meg ezzel a termékkel. Ráadásul Tillig-ék csak ezüstben gondolkodnak.

Igazán szép munka, hűek önmagukhoz

A magyar gyűjtő szívét is dobogtató TRAXX mozdonyok. Előtérben még nyers karosszériával és 4 áramszedővel, majd a DB-nél rendszeresített BR185-ösként. Hátul a Siemens ER20-asait, azaz a Hercules-eket, mögöttük a klasszikus Holzroller-eket láthattuk. Leghátul az őszre ígért Arriva-szett figyel. A 150 euro-s készletben a tetszetős színezésű Hercules mellett kétféle kocsit is kapunk.

És az igazi vetélytárs: Herr Joachim Beckmann, aki a Kühn-höz hasonlóan, idén őszre dobja piacra a DB kultmozdonyát, a BR103-ast. Igaz, neki a Tillig a hátszele... Beckmann úrról illik tudni, hogy nagyon igényes, többnyire fémből készült modelleket gyárt/gyártott, igen kicsi példányszámban. Ezért egyes modelljei ritkán beszerezhetőek, drágák. A BR103-as hiánya már kínos lehetett, de neki megvolt a helyzeti előnye, hisz volt már szerszáma. Viszont tudjuk, hogy egy-egy új modell piaci bevezetése mennyi tőkét kíván, ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy a tőkeerős Tillig állt Joachim mögé. Érdekes piaci helyzetet teremtve, hiszen a korábban 250 euro-n kínált modellt most - persze átdolgozva, zömmel műanyagból, stb. - 140 euro alatt tartják. Kíváncsian várjuk Torsten Kühn ellenlépését.

A nagyterem egyik látványossága a kb. 6 m hosszú asztal volt, ahol a tájépítés apró fortélyait figyelhettük meg. Izgalmas forgalom zajlott a síneken. Klasszikus Holzroller-ünk az E5-ös kocsikkal és vezérlőjükkel halad át a völgyhídon.

A KRES üdvöskéje, a VT 18.16, mintegy 350 euro-s árával könnyeket csalt a szemünkbe. Sikeres lehet a modell, mert idén őszre már két változatban is kapható, a III. korszakos VT18 és a IV. korszakos BR175-ös festéssel.

A kedvenc, a BR52-es és szénvonata. Az önürítős kocsik mindig komoly érdeklődésre tartottak számot, mert a méret egyetlen, funkcionális vontatmánya. A mai napig magas áron cserél gazdát egy-egy berliner modell és a Tillig érában is számtalan festési variánsa létezik. Kár, hogy magyar részről nem lehettünk jelen a kiállítók közt, mert pl. Enyedi Laci átfestései ezt a kocsiosztályt is érinti és bizony tetszetős darabok születnek, kimondottan magyar színekben.

A Gützold BR65-öse és cementszállítmánya. A modell talán a legsikerültebb, nagyszériás gőzmozdony. A Gützold-ot régről ismerhetjük, hiszen számos Zeuke modell alapjait és a teljes gyártást hozták a sorozatba. Mára csupán ez az egyetlen, boltban is kapható termék. Évek óta tervben van, hogy kijönnek a BR234-essel, de sajnos még mindig csak látványterve van. 

Háttérben a tájépítés egyik remekműve

Holzroller-ünk időközben visszatért...

Laza kis körfűtő az asztal bal szélén.

A jobb szélen zajlott a földművelés. A főként Busch tájépítő elemekből összerakott részletek ismételten megmutatják, hogy a TT méretben is vannak lehetőségek és egyre többször kompromisszum nélkül. Igaz, hogy egy ilyen tábla "beültetése" meglehetősen türelemjáték, de hát... ilyen a modellezés.

A németeknél természetes, ha az V. korszakban járunk, hogy a Bombardier Do2000-es, emeletes vonatát is mozgassák az asztalon. A klasszikus összeállításban egy BR243-as húzza a mára már DB Regio jelölésű ingavonatot. Külön érdekessége, hogy a Tillig gyárt hozzá vezérlő kocsit is, amivel tökéletes szerelvényt állíthatunk össze.

A terem közepét egy jelentős szegmensasztal uralta, belátást engedve a láthatatlan üzembe is. Továbbra is lenyűgöző és elgondolkodtató, hogy ennyire közel engedték a látogatót az asztalokhoz. Fel sem merült a nézelődőkben, hogy belepiszkáljanak a kiállított miliőkbe.

A központi modulhoz számtalan megoldással kapcsolódtak a kisebb asztalrészletek. Itt például egy ún. emelőspirállal oldották meg a túlzott szintkülönbség áthidalását. Ugyebár ekkora emelkedőt egyik mozdony sem bír el károsodás nélkül, ezért az "egy kerület/űrszelvény magasság" elvén, látható, hogy mi az eredmény.

A Rokal gyűjtők sem maradhattak ki. A vitrin két oldalán igazi szépségek közül lehetett válogatni. A Rokal márka voltaképpen egy klasszikus "mellékág" a 12 mm-es nyomtáv világában. Azért jellemzem így, mert a "spúr" azonos, de a modellek inkább valahol 1:100 arányúak, némi hossztorzítással.

Volt itt minden, mi szem, szájnak ingere

Visszasétáltunk a földszintre, hogy elvegyüljünk a tömegben. Jobbra a Modellbahnshop Sebnitz pavilonja, balra a Tillig alkatrész mustrája. Komoly feladat volt hozzáférni az asztalokhoz. Érdekes, hogy itt sem loptak a népek...

A Sebnitz-i bolt felhozatala. Szem nem marad szárazon. Amikor a hazai modellboltokban udvarolni kell az eladónak, hogy ugyan mutassa már meg az elzárt TT-s készletet, addig a gyártó közvetlen szomszédjaként üzemelő szaküzlet, pimaszul nagy árubőséggel kecsegtet. Az egész seregszemlén felvonuló, összes gyártó terméke megtalálható volt itt, igaz hogy a listaárakon, de - volt minden kéremszépen.

Az Auhagen diorámái H0 és TT méretben. A nagyterem másik végén a már klasszikusnak számító gyártó standja állt. Hogyan másként mutathatná be termékpalettáját, mint hogy ízléses diorámákat épít a készletekből. Egy-egy ilyen életkép szinte minden bizonytalant az azonnali terepasztal építésre csábítja.

TT méretű kisvárosi piactér

H0-ás, téli kisváros

Alapmű. Annyira életszerű, hogy utunk során sok, hasonló kisüzemet láttunk, ilyen makulátlan állapotú IFA-kkal és vegyesen koros, nyugati autókkal.

A nagyszenelőt nem lehet kihagyni, hisz győztes termék, a tavalyi "Aranysín", kategória nyertese

A PMT kisasztala ízlésesen ékelődött be az Auhagen standjába. Nagyon baráti akciója volt a Thyrow-i cégnek, hiszen ezekből a kéttengelyesekből 10 db-ot adott 90 euro-ért.

A lézervágás művészete kartonon és fán. Sajnos nem tudtam memorizálni a gyártót, de a képek önmagukért beszélnek.

És ez TT méret! Honosítása már-már nehézkes, hisz az itthoni vasúti területeken nem láthatunk ilyen szép épületeket.

A HMB gyönyörű fémműtárgyai. Bányatorony

Víztorony. A fotómaratással ma már ennyire aprólékos, filigrán elemeket lehet létrehozni. Ha ezt a technológiát kiegészít a lézervágás, akkor már nem lehet kérdéses a méretarány.

És egy kilátó

És végül a "szakértő kormány": Csabi, Peti, Tibi

Külön köszönet Oláh Petinek, hogy megszervezte ezt az utat és hogy rendületlenül végigvezette a Leuna-Budapest távolságot. Ugyancsak köszönetet érdemel Rácz Csaba, aki elintézte az igazán minőségi, prágai szállást és kitartó pilótája volt a másik autónak.

Jövőre találkozunk!