A hírhedt "cink pestis" egyik áldozata, a Parisel-korszak jól sikerült személykocsija, az Eilzugwagen javítása, korszerűsítése

Ismét Zoli barátomat kell emlegetnem, amikor ezekről a kocsikról írok. Az előző gőzös is hasonló betegséggel küszködött, ezért adja magát, hogy leírom a kocsikkal kapcsolatos tapasztalatokat is. Igazi modellező kihívás, ahol egyrészt jól meg lehet ismerni a konstrukciót, másrészt valóban szép a beavatkozás eredménye.

Sokan ismerjük ezeket a szép, fehér dobozos modelleket. Megvallom őszintén, hogy a teljes, újkori TT modellkínálat legelegánsabb csomagolása ez. Méltó a benne helyet foglaló modellek zöméhez, hiszen ekkoriban (1990-92-t írtunk) már egyre több a minőségi jármű ebben a méretben.

Ilyen az Eilzugwagen széria is, amelyek közül ki ne ismerné a DR-es zöld, a DRG-s mélyzöld, vagy a Karwendel-express bézs-lila színösszeállítását. Ezek a kocsik voltak az első olyan modellek, amelyek tényleg pontosan követték az eredetit. Háromféle felépítménnyel készültek, ennél fogva igencsak sok variációjuk létezett.

Ám minőségi igény ide, menedzsment váltás oda, sajnos egy apró hiba csúszott a rendszerbe. Nevezetesen, hogy az ezeknél a modelleknél felhasznált ún. spiáter öntvények kb. tíz év után szétmállottak. Az anyag kristályszerkezetének kialakulásakor az ötvözet olyan szennyeződéseket tartalmazott, ami instabillá tette a kötéseket, ennek következtében a fémöntvény alkatrészek az idő múlásával megduzzadtak, majd elrepedtek és porrá hullottak. Ilyen betegséggel küzdöttek a korábban említett BR01-esek, a legelső Szergej mozdonyok fémbetétjei, illetve egyes Krokodil sorozatok fém súlyai, valamint az ebbe az időszakba eső Eilzugwagen-ek forgózsámolytartó betétei is.

A következőkben lépésről lépésre megmutatom, hogy miként lehet kicserélni az elporladt alkatrészeket.

Ugye milyen szép a doboza? Semmi kopás, semmi szakadás. Teljesen új. A lelőhelye Berlinben van, a Micha's Bahnhof elnevezésű szaküzletben. Valószínűleg felvásárolhattak egy nagyobb lerakat készletét, ugyanis ezek a modellek gyári állapotúak, mindegyikben benne van a rázkódást védő szivacs is, ami a 22-24 év alatt már porladósra száradt, ezért azt kapásból ki kell dobni.

A modell a szokásos habsztirol betétben, a külön felrakható apróságokat rejtő tasakkal egyetemben várja a megvilágosodást.

A cink-pestis valószínűsége szinte 100%-os. Ha ilyen kocsit látunk bárhol börzén, használt kereskedésnél, vagy bolhapiacon, ez legyen az első, hogy rápillantunk a kapcsoló kinematikát rejtő fémbetétre. Ahol így megrepedezett a festék, ott már nagy a baj. Indulhat az alku. Félő, hogy a magyar eladók ebben az esetben minden trükköt kitalálnak, csak hogy újnak, vagy sérülés mentesnek tűntessék fel a modellt. Sajnos éppen ezek a delikvensek nem olvassák ezt az írást...

Mindenesetre a helyzet kapásból alkuszitu. Ilyenkor nem szabad hazai áron 3-4 ezernél többet adni a kocsiért.

A forgóvázat ne próbáljuk meg azonnal leszedni, mert eltörhet a két kis köröm, ami a királycsapnál tartja. Kis csavarhúzóval a csap tövében, nagyon finom mozdulattal feszítsük le a forgóvázat. Sok esetben már ilyenkor szét is esik a fémbetét, igazolva, hogy pestises, azaz hibás.

Így jobban látszik, hogy a fémbetét végig van repedezve, illetve az előre futó merevítő szárak meghasasodtak a belső feszültség miatt. Mivel itt van helyük a tágulásra, így nem repesztik el a vagon főkeretét. Sajnos a Szergejeknél nem így van, ezért megreped a mozdony kasztnija.

Van, hogy a dobozból kihullanak a kis törmelékek. Ha nem tudjuk, hogy honnan jöttek, itt a bizonyító kép, hogy bizony a kinematika-ház részei. Ezek nélkül már nem működik a kocsi, mindenképp cserélni kell.

Csak kicsit kell megmozgatni a fémbetétet, máris eltörik a szegecsnél. Ez a jó, hiszen így könnyen feltárul a hosszú csőszegecs alsó feje.

Ilyen szabadon férhetünk hozzá.

Csípőfogóval levághatjuk a gallért, de ügyeljünk arra, hogy a műanyag alváz ne sérüljön.

A maradék csonkot fogóval hengeresre egyengetjük, hogy ki lehessen tolni a furaton.

Le kell pattintanunk a kocsi tetejét ahhoz, hogy a szegecs másik végéhez is hozzáférjünk. Az ajtók melletti ablakok felett enyhén nyomjuk beljebb az oldalfalat és húzzuk kifele a tetőt. Ha az egyik oldalon lepattan és látható egy 1 mm-es rés, akkor térjünk át a másik oldalra.

Ott is lepattintjuk és máris lejön a komplett tető.

Ezek a körmök fogják a tetőt. Figyeljünk arra, hogy az oldalfal ellendarabjai ne törjenek le a feszegetéstől, mert akkor nem tudnak mibe kapaszkodni, ha visszatesszük a tetőt!

Ha ügyesek vagyunk, akkor a hosszú csőszegecs így bújik ki a lukból. Az összeszerelés során a préseléstől görbült igy meg, ami nem befolyásolja a kocsi működését. Ez a szegecs fogja a belső világítás izzótartóit is. Tudni illik, ez a kocsitípus gyárilag világítással van szerelve és ezek a szegecsek vezetik fel az áramot a forgóvázaktól az izzókig. Figyelem! Ha valaki digitális üzemre szánja a kocsikat, akkor ezeket az izzókat cserélni kell. Eredetileg két db. 4V (!)-os izzó van benne sorba kötve. Ezek nem bírnák a digitális sínfeszültésget, illetve meg is olvasztanák a kocsi tetejét.

Ha kiszedtük a csőszegecseket, akkor térjünk vissza a kocsi aljához!

Ilyen a törött kinematika-ház. Itt már jobban látszik, hogy mindenhol repedezett az öntvény. Középen a kinematika rugója, amire nagyon vigyázzunk, el ne pattanjon.

Szerencsére ma még lehet kapni a gyárban cserealkatrészeket. 2010-ig garanciálisan cserélték a pestises fémeket, de most már fizetnünk kell ezekért. A kocsitípust gyártják még, így van utánpótlás bőven. De ha már hozzányúlunk, akkor érdemes a kinematika szárat is lecserélni, hogy a közelebbi kapcsolatot biztosító, ejtőhorgos kuplung NEM szabványú befogatóját is bele tudjuk rakni.

A képen a két féle fémbetétet látjuk. Egy kocsihoz ez a két, különböző betét kell, ugyanis a biztos, hárompontos alátámasztás miatt az egyiken egy, a másikon kettő támpont van. Mellettük a kapcsolószár, a rugó és a NEM kapcsolófoglalat. Ez utóbbiakból két-két darab kell a teljes kocsifelújításhoz.

A fém tükröződésén látszik, hogy teljesen más anyagból van. Így foglal helyet az új kapcsolószár. Itt is ügyeljünk a rugóra!

Hogy miért is cseréljük a szárakat? Felül a régi, bügelkuplungos változat, alul a most összeszerelt, NEM foglalatos, ejtőhorgos kivitel. Látható, hogy kb. 5 mm-rel rövidebb, mint az elődje, ezáltal sokkal közelebbi kapcsolatra képes, azaz egyenesben összeérnek az ütközők. Fontos, hogy ez utóbbiba rakhatunk bügelkuplungot is.

A szerelés fontos eleme a csőszegecs. Ezt is lehet rendelni a gyártótól. Van, aki M2-es csavarokkal pótolja ezt. Az is jó megoldás, de az anya időnként letekeredhet.

Alul kezdve, a felszerelvényezett fémbetétet berakjuk a helyére, majd betoljuk a szegecset.

Felül, ha minden klappol, kibúvik a világító plexi fölött és rá tudjuk húzni az izzótartó bronzbetétet.

Egy célszerszámmal alulról megtámasztjuk a fémbetétbe behúzott szegecs alsó fejét, felülről meg egy kúpos ellendarabbal óvatosan megütjük a cső végét, hogy szétnyíljon.

Ha nem rontjuk el és finomakat ütünk, akkor a szegecs vége szétnyílik és máris megvan a stabil kötés.

Ami alulról így néz ki. A kinematika szabadon mozog, a fémbetét szárai egyenesek, semmi nem akadályozza a forgóváz mozgását.

Óvatosan pattintsuk vissza a forgóvázakat. A csapoknál segítsünk egy vékony csavarhúzóval, hogy ne hajoljanak szét a kis tartókörmök.

Összeszerelés után, új kinematikával és kapcsolóval máris menetkész a csinos vagonunk.

Nem is látszik a beavatkozás. Van egy értékálló, becses darabunk a gyűjteményben.

Nézzük a költségeket!

A németeknél rendszerint normálisak az eladók. Ha rámutatunk a pestises alkatrészre, akkor hajlamosak az alkura. Ezek a kocsik ennél a kereskedőnél 24-30 euróra vannak beárazva. Az új, hasonló Tillig kocsik ára 29-35 euró között mozog a boltokban, ezért nagy különbséget nem látunk. A hiba miatt simán be lehet ajánlani a 15 eurót, amit el is fogadnak. Tehát 15 euróért van egy javításra szoruló Eilzugwagenünk.

Az alkatrészek nem olcsók, ezért ne várjunk csodát!

A két kinematikatartó fémbetét darabja 5 euró, tehát összesen 10. A két kapcsolószár 1 euró, a két NEM foglalat 1,20, a két hosszú csőszegecs 0,20 euró. Rugó nem kellett, mert a régieket használtuk, viszont kell bele két ejtőhorgos kapcsoló is, ami építőkészletben 1,20 euróra jön ki.

Matek: 13,6 euró. A vételár mellé így a teljes költségünk alig 29 euró. Hát igen. Ennyiért akciósan megvehetjük a boltban az új Tilliget. No de modellezünk, vagy mi, ezért ennyi vesződés mellett megéri, ha ugyanannyiért van egy jó kocsink, mintha a boltba vettük volna, külön munka nélkül.:-)

Éljen a minőségi vasútmodellezés!