|
2014. június 21.
Egyéjszakás kalandnak hirdették, de bizony sokaknak a
csapatból volt ez több is.
Külön köszönet Márta Pistának és önzetlen, szabadidejüket nem
sajnáló kollégáinak, hogy a kocsijavító ismét lehetőséget adott a nagyvasúti
látványosságok mellett egy kis modellbemutatónak is. Idén a B.TT.B. klub
immáron 35 méternyi modulrendszere épült fel az üzemi területen. A kanyargós
pálya, több állomással, óriási rendező kapacitással és dinamikus forgalommal
sokakat elkápráztatott.
Magas páratartalom, a fellocsolás nyomai és levegőtlenség.
Ezzel nyitottunk, de eltökélten nekiálltunk a pálya felépítésének. Az
előtérben Gabi-tó kilencvágányos rendező és fordító hurok volt a referencia
szint, ahol Dénes 1 nm-es színpadeleme volt a kiindulási pont.
Szilágyi Laci hihetetlen erővel és alkotóvággyal építi
moduljait. Tele van ambíciókkal és ötletekkel. Csak így tovább!
Lipák Zoli és Dénes. Hamarosan lábra áll a dolog.
Sípos Pisti és Szilágyi Laci. Az ívek átmenete odafigyelést
igényel.
Itt 180 fokot fordul a pálya, hat ember munkái kapcsolódnak
össze úgy, hogy ne legyen siklás.
Messze még a vég...
Baumli Zoli a háttrében csinosítja a vitrint, Kudar Gyuri
moduljai már bevetésre készek.
Zoli vigyázó tekintete kíséri az első tesztvonatot, ami 21
Eas kocsival próbázta a pálya felső végét.
Bár a MÁV ingatlanjai csak ritkán nyújthatnak ideális
hátteret, mégis jól nézett ki a működő modul a leharcolt javító csarnokban.
A VMC Nagyszőlős megállójának restijében hosszú percekig
csörögtek a kávéscsészék, míg áthaladt az üres ércvonat.
Kudar Gyuri szakértelme nélkül nem működne ilyen jól a
modulszakosztály.
Lakatos István klubtársunk mozdonyvezetőnek érkezett a bulira
és már nagyon várja, hogy kezébe vehesse az első kiosztott Fredet. Pisti már
a vonatok bárcáit osztja le.
Amitől elkezd dobogni a modulozó szíve: a valóságnak
megfelelő hosszúságú vonatok.
A túlvégen Laci már feni a Frejeit, hogy tőle is indulhasson
a forgalom.
Izgalmas pontja a pályának az Y elágazás. Kálmán Peti és
Vándorffy Jóska is már rákészült a menetre.
Pisti Istvánnak: valahol ott lesz a vége... Háttal Sanyi és
Zoli már Gabi-tó bejáratát edzi.
Luganszk szépe és a 21 kocsi, ami volt több is, de a hurkokba
és az átlagos állomáshosszba ez fért el.
Márta Pista eligazít: van szendvics, meg kávé, éjszakára
hálókocsi, de extra szolgáltatások nélkül...:-)
És megnyíltak a kapuk. A szükség fordítóhurok jól szolgált, a
kilencvágányos Gabi-tó kapacítása határait súrolta mind hosszabn, mind
szélességben.
Úgy gondolom, hogy kicsit adtunk a TT méret ismertségének.
Pár elcsípett mondatfoszlány szerint sokan csodálattal nézték, hogy mit is
tud a méretünk.
Ekkor még pörgött a menetrend és hellyel-közel pontosan
leközlekedtek a vonatok. Aztán később már nem...
Egyre több fotótéma és a látogatókat percekig lekötő részlet
fedezhető fel a TT-s modulpályán.
FriTTz, Sanyi és a látogatók.
Az egyméteres magasság jót tett az ifjabbak élményfaktorának
is.
Igen. Amikor kinyíik a világ és jöhetnek a békeidők hosszú
vonatai.
Változatos forgalom az elágazásnál is.
Szilas rendező hét vágánya és az új fordító most mutatta meg,
hogy mit érdemes még fejleszteni. Mindkét végen kiderült, hogy sosem elég a
meglévő vágányszám.:-)
A Boszporusz Herkules és a beláthatatlan tartályvonata
Dorkafalván vár a kijáratra.
Nyomjátok, tekerjétek, dugjátok!
A TT modellezés elbűvöl...
Szerintem minden korosztálynak és nemnek bejött a
modulbemutató.
Már javában benne voltunk a napban, a látogatók száma nem
csökkent.
Lehoczki Gabi 424-ese rendületlenül rótta a köröket.
A kocsijavítót több, mint 1200-an keresték fel a Múzeumok
éjszakáján. A látogatók zöme körbejárta a modulpályánkat is, így bizton
állíthatom, hogy igen sikeres bemutatón vagyunk túl. Sok klubtárs és TT-s
érdeklődő töltött hosszabb-rövidebb időt a pálya mentén, számos beszélgetés,
spontán szakmai bemutató zajlott és megannyi tanács hangzott el a bő
egynapos jelenlét során. A modulszakosztály minden tagja tapasztalatokkal is
gazdagodva ért haza vasárnap hajnalban, ami mindenképp építőleg hat a
későbbiekre nézve.
Szeretném ismét kiemelni Márta Pista szerepét a szervezésben,
sőt a logisztikában is. Kollégái kedvesen és mindig segítőkészen álltak a
helyzet magaslatán. Volt szendvics, innivaló, kávé, egyszóval semmiben nem
szenvedtünk hiányt.
A klub részéről Hidvégi Dénesnek is sokat köszönhetünk a
fontos részletek, kiegészítők, technikai alapvetések biztosítása terén.
Kudar Gyuri higgadt profizmusa mindig is nyugtatólag hatott a sokszor
hajszás üzemeltetésben.
És baráti ölelés minden további modultársnak, akik nélkül -
ugye tudjuk, hogy - egyáltalán nem jöhetett volna össze egy most már több,
mint 35 méternyi, igényes pálya.
Innen folytatjuk....
:-)
|
