LVT 171 018-5; LVS 171 824-6 DR Ferkeltaxi

Az előző oldalon bemutatott páros egy későbbi kivitelét láthatjuk most. Slágermodell, mint ahogy szó esett róla, igen sok gyártó, több méretben, évtizedek óta gyártja. Utána néztem az eredeti történetének.

Ferkel, azaz malactaxi a beceneve az 1957-ben prototipizált, majd 1959-ben sorozatban gyártott elővárosi, mellékvonali, dízelmotorkocsinak és vontatott kocsinak. Máshol sínbusznak is titulálják. Az LVT 171-es, később 771-es jelzést kapott, mikor átkerült a DB-hez.

1969-ben már az apró részleteiben megjobbított, 172-es sorozatot gyártották. Mindkettőnek hibája volt, hogy csak egy vezetőállása volt, nem volt távvezérelhető és min. 2 ember kellett a vezetéshez. Gazdasági szempontokból később átalakították a járműveket.

Az alapkészletben a modell a 018-5-ös számot kapta, ami a mellékkocsira is átkerült, így a dupla szerelvény azonos pályaszámon "közlekedett". Külön lehetett kapni egy mellékkocsit a 824-6-os számmal, ez került ebbe a párosba.

Szép kis Scharfenberg kuplung-imitációt kapott mindkét vég, melyek beleillenek a sliccelt foglalatba. Nagyon egyszerű, két tengelyes, két kihajtású a vezérkocsi. A Br110/107-nél megszokott kerékátmérővel és meglehetősen igényes alváz kidolgozottsággal rendelkezik.

Semmilyen belső berendezése és világítása nincs. Még homlokfény sem. A motor méretének csökkenésével csökkent a vonat súlya is, ezért különösebb terhet nem vontathat.

A mellékkocsi pontosan ugyan olyan, mint a motorkocsi, azzal a különbséggel, hogy ennek az alváza nincs kidolgozva és műanyagból van, míg a másik fémöntvény.

A két kocsit egy merevkapcsolóval rögzítjük egymáshoz. Sajnos ez az az alkatrész, ami hamar elvész, ezért érdemes beszerezni néhányat akár ebből, akár az imitált változatból. Olyan is létezik, amin a tömlők is ki vannak dolgozva.