Gützold/Zeuke E 42-es villanymozdony felújítása

Amikor a gyűjtögető ember eljut odáig, hogy nem elégszik meg a katalógusban szereplő alaptípusokkal, hanem már-már sportot űz abból, hogy egy típusforma a lehető legtöbb festésvariációban szerepeljen a gyűjteményében, akkor bizony sok kompromisszumot kell hozni és ezek függvényében kell cselekedni.

Történt ez így, amikor a kezembe került a címben megnevezett modell - hát mit is mondjak - rendkívül lehangoló állapotban.

Találkoztam már vízben ázott finommechanikai eszközökkel és volt szerencsém azokat szinte mind kipucolni és használhatóvá tenni, de egy ilyen apró szerkezet, mely még mozog is, elég nagy kihívásnak tűnik.

De azért nekiálltam. Lássuk a történetet!

Siralmas állapot. A rozsda annyira befedte az apró alkatrészeket, hogy nagy műgonddal kellett szétszedni, nehogy feleslegesen kárt okozzam bennük.

Mikor lekerültek a forgókeretek, világossá vált, hogy ez a mozdony nem mozog, max ha visszük...

Sajnos a hajtást befoglaló áttétel-keret szélei ráadásul le is voltak törve, így a külső keret rögzítése már nem volt biztonságos.

Félő volt, hogy a hajtás fontos elemeit már visszavonhatatlanul kikezdte a rozsda...

Azonban jó hír volt, hogy a 4 db, speciálisan hajlított áramszedő drót nem korrodálódott.

Mivel nem ez az első E42/11/BR242/211 modell a készletben és amit szét is kellett kapni, így már ismertem a járást. Hamar kikerült a helyéről a csigatengely és az őt befogó persely is. Ezeket csak finom, de biztos csavarhúzós feszegetéssel lehetett leszedni a tengelyről.

A rozsda oldásához RB-50-et használtam. Külön üvegben fürdettem az alkatrészeket. FIGYELEM! A szer savas bázisú, ezért használata közben káros gázok keletkeznek. A szellőztetést biztosítani kell!

A rejtett helyeken fültisztítóval ecseteltem.

Egyenként bekerültek a kis alkatrészek a fürdőbe, majd drótkefés takarítás és olajozás után vissza az eredeti helyükre. Ajánlatos a kefe mellett egy vékony, lombfűrészéllel is végigsimogatni a fémcsigák fogai között, hogy biztosan kisimuljanak a fogak, mert ellenkező esetben az ott maradó rozsdapiszkok megakaszthatják az áttételt, szétmarhatják a műanyag fogaskerekeket.

A T alakú csavarfülek helyét modellragsztóval visszaragasztottam a keretre, így már óvatosan, de biztosan rögzíthető a csavarkötés.

Ezek után szépen össze lehetett rakni a teljes zsámolyt. A vörös keretet és az ütközőket befoglaló kotrót a fenti két furatba becsavart csavar rögzíti. A keret biztosítja, hogy a két áramszedő rugó ne mozduljon el oldalirányba.

Mivel a Zeuke változatnál fém ütközök vannak, egybeöntve a rögzítésükül szolgáló fémgerendával, ezért ezt az alkatrészt is le kellett szedni a műanyag kotróról, mert alatta is korrodált volt. Viszont ha már lekerült, akkor érdemes volt kicserélni a Zeuke kapcsolókat legalább Bttb szabványúakra.

A rövidebb szárú kapcsolónak visszavágtam a rugóval rögzíthető végét és két oldalt egy kicsit bevágtam, hogy a fém befogóba biztosan beszoruljon. Miután bekerült a helyére, a túllógó szárcsonkot forrasztópákával visszaolvasztottam, hogy ne lehessen kihúzni. Eredetileg fém kapcsoló volt bent és annak a szára mintegy 1,5 mm-nyit vissza volt hajtva. Itt az olvasztás pótolta mindezt.

Ezek után kezembe került a motor. Nem mozdult, teljesen be volt állva. Úgy döntöttem, hogy egy későbbi alkalommal szedem majd szét, ezért egy másik, bontott motort raktam be a keretbe. Ennek az erőforrásnak az a különlegessége, hogy két kihajtású változat, hisz mindkét zsámoly felé kardános hajtás működik.

Íme, így néz ki az összeállított hajtás. Már bent van a főkeretben és elviekben működőképes. Sajnos ebben a stádiumban még nem önjáró a mozdony, ugyanis a motor két kapcsa a tető alatt elhelyezett elektronikus panelen keresztül kapja a tápfeszültséget, ezért most azt az alkatrészt kell használható állapotba hoznom.

Mert ugye a rozsda itt sem kímélte a modellt. Az egyszerű acéllapon a csavarfurat átrozsdásodva. A réz csatlakozó és érintkező kapcsok mind oxidáltak. Viszont az izzó működőképes. Ebben a modellben nem irányváltó a világítás, viszont van hely bőven a későbbi átalakításra. Most azonban az eredeti állapot visszaállítása a cél, ezért meg kell tisztítani az alkatrészt.

Rövid fürdő a rozsdaoldóban, majd drótkefe és tisztavizes átmosás után ez a kép fogadott. Az érintkezőket finom csiszolópapírral átpolíroztam és műszerrel bemértem a kontaktusokat. Minden rendben van. Idáig.

A puha, természetes szőrű, régi típusú fogkefével végzett tisztítás után így néz ki a kaszni. A tetőn makacs rozsdafoltok voltak, melyeket ecseteléssel tűntettem el. Nagy szerencse, hogy a festés és a feliratozás nem sérült a mosófürdő során.

A kaszniban helyet foglaló plexi elemek is erősen a rozsdás környezet hatása alatt voltak, de ezeknél egy jó, langyos vizes, szappanos átmosás sokat segített.

Szerencsére ezek az alkatrészek nem öregedtek el, így nem repedtek és törtek meg a ki-be szerelgetéstől. Itt már a kitisztított kaszni belseje látható, a bepattintott fényvezetőkkel és ablakokkal.

Az egyik neuralgikus pont a pantográf volt. A rozsda itt leginkább a finom kis rugót kezdte ki. Az áramszedő többi része viszonylag sértetlenül vészelte át a vizes kalandot. A rugó kapaszkodó kampója a rozsdától szétmállott, ezért egy kicsit vissza kellett vágni. Remélhetőleg az így megnövekedett rugóerő nem fog gondot okozni a felsővezetékes üzemben.

Túllépve azon az apróságon, hogy a tetőszerelvények közül hiányzik az egyik szigetelő baba és az előre futó vezeték, mégis sikerült esztétikailag megfelelő állapotba hozni a modellt. Szerencsére más használt tünete nincs, mindkét nehezék megvan, a kasznit rögzítő, könnyen elvesző, vagy eltörő patkó is működik, illetve a két ómega is stabilan fogja a forgókereteket.

Ezek után jöhetett a teljes összerakás.

Az első próbakör nagyon keservesre sikeredett. Úgy viselkedett a mozdony, mintha nem kapna stabil tápfeszültséget. Mi lehetett az ok? Ha kicsit lenyomtam a mozdonyt a sínre, akkor nekiindult. Újból szétkaptam és rájöttem, hogy a képen látható áramszedő drótok nem feszültek eléggé a főkereten végigfutó rézlap alsó füleihez. Ez a rézlap szedi fel a kerekekről érkező áramot, majd a kaszniban helyet foglaló panel csatlakozófülei révén továbbítják a motorhoz. Egy apró hajlítás után máris tökéletes lett a kontaktus. Az egy kör szikrázó nyomai azonnal láthatók a frissen tisztított rézlapon.

Itt már a fotómegálláson a gép. Néhol még maradtak eltávolíthatatlan foltok, de összességében sikerült gatyába rázni a modellt. A legfontosabb, hogy a feliratok sértetlenül megmaradtak. Egyébként a szériában ez az egyetlen festés, amin a súlytábla is külön ki van emelve.

Az összehasonlító tesztkörök mezőnye. Balról jobbra: Zeuke E11, a most javított E42-es fűzöldjéhez hasonló kasznival, de házilag utánfestett tetővel. Majd egy eredeti állapotú, ugyancsak Zeuke E11, de a megszokott DR/DB zölddel és szürke tetővel. Majd egy Bttb-s BR242, a gyártó egyértelműen beazonosítható jegyeivel és  felszereltségével, valamint a felújított E42. A vörös/fehércsík festésű Br211-es most nem került fel a pályára.