Br 23 1111

Gőzöseim közül elsőként a Br 23 1111 pályaszámú modellt mutatom be. Ez egy korai, mint egy 40 éves, Zeuke darab, amely egyértelműen látható a "stílusjegyeken": a hajtáson, a piros légtartályokon, nincs még komplett, különálló alváz, aminek része pl. az összes féktuskó is.

Ezen a változaton még rézből készült ütközők és az első futókerék zsámolyához kapcsolódó, hajlított kuplungtartó lemez van, teljes Zeuke kapcsolóval, aminek az igazi üzemben nem lenne szerepe. A lámpatest fényvezető plexijének kilógása ekkor még technológiai hiányosságnak tűnt, de sajnos a későbbi változatoknál is ez volt megfigyelhető, így egyértelműen konstrukciós probléma. Ugyanis éjszakai üzemben, ha netán jó a füstszekrényben elhelyezett izzó pozíciója, akkor a lámpaimitációk fáklyaként világítanak a homlokon. Ettől függetlenül örvendetes, hogy hiánytalanul működik a rendszer.      

A szerkocsi csatlakozása még biztos megoldás, szemben a későbbi, Br35-össel, ahol egy műanyag patent fogja össze a két részt, ami rendre szét szokott esni. (lásd a további lapokat)

Az áram felvétele még nagyon esetlegesen történik a szerkocsi tengelyein.

Éppen ezért a futókerekek is el voltak látva áramszedőkkel.

A főhenger is kevésbé cizellált, mint a későbbi társainál.

Látható, hogy itt még csavarral rögzítették a kasznit a fém alvázhoz. Ez a megoldás később átalakult és sima patentos rögzítés lett belőle.

Első gondolatom az volt, hogy komoly problémát jelentett volna, ha a valós méretben ekkora széndarabokkal kellett volna felfűteni a gépet, de nem is olyan régen láttam egy német vasúti könyvben, hogy bizony ekkora széntömböket is felraktak a szerkocsira. Hadd dolgozzon a segédfűtő.

A modell eredeti dobozában, egy német aukciós oldalról került a gyűjteménybe.